Szept. 4-én Kenderesen újratemették Horthy Miklós volt kormányzó, a felesége és Miklós fia hamvait. Az előző napon tiltakozó gyűlést szervezett a Demokratikus Charta. Románia és Szlovákia revansista, revizionista vágyak felélesztésével vádolta a magyar kormányt. Hatalmas tömeg, mintegy ötvenezer ember vett részt a temetésen. Három órával a temetés előtt a tömeg végeláthatatlan sorokban áramlott a temető felé. Árulták emlékiratait /Horthy Miklós: Emlékirataim /Európa Kiadó, Budapest, 1990/ és a kormányzó fényképét is. Tengerésztisztek és helyi fiatalok álltak díszőrséget. Magánemberként megjelent több miniszter /köztük Für Lajos honvédelmi és Boross Péter belügyminiszter/, továbbá közéleti személyiségek is. Képviseltették magukat a határon túli magyarság szervezetei is. Beszédet mondott a 92 éves Kéri Kálmán /a kormányzó egykori tisztje/, Horthy István özvegye és az unoka, ifj. Horthy István. A beszédek kiegyensúlyozottak voltak. Az egyházi szertartást Kocsis Elemér debreceni református püspök /Horthy és fia hamvainál/, illetve Seregély István római katolikus egri érsek /Horthy feleségének hamvainál/. /Indig Ottó: Ott voltunk Kenderesen Horthy Miklós újratemetésén. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./ A szlovák kormány magyarázatot kért arra, amiért hat miniszter nem hivatalosan részt vett a temetésen. Horthy Miklóst a háború után nem, állították bíróság elé, hangsúlyozta Sylvester Lajos. A budapesti zsidók gettóba szállításának megakadályozásáért a háború után a Zsidó Világszövetség köszönetet mondott Horthynak. Portugáliai kastélyát gazdag amerikai zsidók segélyezték. Horthy nem volt Tiso. Antonescu sem volt. Ez kiderül például a Hitler hatvannyolc tárgyalása /Magvető, Budapest, 1983/ című kötetből is. Mindaddig, amíg az anyanyelv tiltásáért kell rettegni, a nemzeti önazonosságot kell védeni, addig képzetben mindig "újratermelődik" a "horthyzmus" ? írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Horthy Miklós fehér lova. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 10./
2001. november 9.
Többen tanácsolták Borbély Zsolt Attilának, ne válaszoljon Szatmári Tibornak, mert nyilvánvaló célja a provokáció. Azonban a történelemhamisítás ellen mindig is fel kell venni a harcot. Szatmári Tibor írása szerint /Romániai Magyar Szó, okt. 31/ az RMDSZ létét fenyegetik azok az "elvtelen" engedmények, melyeket a vezetés állítólag platformunknak tesz. Továbbá a Reform Tömörülésnek tett engedménynek számít az, hogy e platformot nem vonták felelősségre amiatt, hogy védelmezni merészelte Szőcs Gézát és Borbély Imrét. Szatmári Tibor írásainak visszatérő motívuma, hogy Tőkés László "gyalázza" saját szervezetét, holott Tőkés László nem a szervezetet bírálta, hanem azokat, akik feladva a Szövetség programját a román hatalom szolgálatába szegődtek. Szatmári azt állította, hogy Borbély Zsolt Attila Budapestről írogat haza kitartásról, nemzeti öntudatról. Kuszálik Péternek adott válaszában már elmondta, hogy az effajta érvelést csakis a trianoni trauma tudatcsonkításának lehet betudni. Ha ugyanis összmagyar szemléletben gondolkodunk s a Szabó Dezső-i "minden magyar felelős minden magyarért" aforizma adja világlátásunk zsinórmértékét, akkor teljesen mellékes, hogy valaki a Kárpát medencén belül honnan hova irogat. Tényszerűen sem áll meg, hogy Budapestről ír, mivel cikkei javarészét itthon, Aradon írta, mint ahogy ideje javarészét is itt tölti lassan két éve. Szatmári a FIDESZ vezetők magánvéleményéről szólt, másrészt jobboldali és szélsőjobboldali lapokról, ahová "más FIDESZ-közeliek" írnak az RMDSZ vezetése ellen. Sajnos vannak olyan erők ma Magyarországon, melyek az antiszemitizmus és a szélsőjobboldaliság bélyegét politikai fegyverként használják, így lesz Orbán Viktorból Hitler, Tőkéczki professzorból vérgőzös szélsőjobboldali és sorolhatná Borbély Zsolt Attila tovább. Nem lenne jó, ha ezt a nemzetellenes terminológiát erdélyiek is átvennék s a magyar szellem olyan alkotóműhelyeit, mint a Magyar Nemzet, a Demokrata vagy a Vasárnapi Újság megpróbálnák kitolni a jobbszélre - fogalmazott Borbély Zsolt Attila. Szatmári a vezetés pártkatonájaként kiterjeszti a vádat a vezető magyar kormánypártra is. "a napról-napra keresztényebb Fidesz 1990-ben még radikálisan liberális volt, s holnap akár a szocialistákkal is koalícióra lép, csak hogy hatalmon maradhasson, míg az RMDSZ megalakulásakor is ugyanazokat az értékeket képviselte, mint ma." Betű szerint hamis az az állítás, hogy az RMDSZ ugyanazt képviseli tíz éve, jegyezte meg Borbély. A FIDESZ valóban radikális liberális volt s ma valóban konzervatív, ám ezen ideológiai fordulat mögöttese egyáltalán nem hatalomtechnikai jellegű. Szatmári Tibor emlékezhetne arra, hogy 1993-ban a FIDESZ épp akkor vállalta fel hangsúlyosan a nemzeti értékeket, s fordult jobbra, amikor népszerűsége a csúcsán volt és e lépéstől abban a szellemi közegben csak népszerűségvesztést lehetett várni! A magát ereje teljében érző balliberális sajtó le is vitte a FIDESZ-t kb. 40%-ról, amennyit az egymástól független közvélemény-kutatók 1993 nyarán mértek, a választáson elért kb 7%-ra. Ha a FIDESZ nem tesz mást, mint belesimul a Demokratikus Charta ellenzéki SZDSZ-MSZP-s egységébe, akkor 1994-ben vezető kormánytényező. Vagyis a FIDESZ nemhogy érdekből, számításból vállalta volna fel a nemzeti problémák képviseletét, hanem éppenséggel hatalmi érdekei ellenére! - Valójában a Reform Tömörülés és Markó útja akkor vált el, amikor ez utóbbi élére állt annak a folyamatnak, amit neptuni térhódításnak lehet nevezni. A Reform Tömörülés azért akarja leváltani a jelenlegi vezetést, hogy véget vessen az alapszabályzat lábbal tiprásának, hogy visszaadja az SZKT-nak a rangját, hogy megszervezze az erdélyi magyar belső népszámlálást, hogy kiírja a már nyolc éve programba vett belső választásokat, hogy reális képet sugározzon a Nyugat felé a honi valóságról, egyszóval, hogy érvényt szerezzen a háromszintű erdélyi magyar autonómiára épülő hivatalos RMDSZ-programnak. /Borbély Zsolt Attila: A történelemhamisítás ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./
2004. november 1.
Okt. 22-én töltötte be hetvenedik életévét Pomogáts Béla Széchenyi- és József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus. 1934-ben született Budapesten, a piaristáknál érettségizett 1953-ban, majd az ELTE magyar szakán szerzett diplomát 1958-ban. 1956-ban bekapcsolódott a forradalmi egyetemista szövetség munkájába, ezért 1959-ben hat hónapra internálták. Szabadulása után 1961-től tanított, majd 1965-ben az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. 1992-95 között igazgatóhelyettese volt az intézménynek, s 1996 óta tudományos tanácsadója. 1974-től szerkesztője, 1990-től főszerkesztője a Literatúra című folyóiratnak, emellett szerkesztőbizottsági tagja többek között a Vigiliának és a Valóságnak. 1980-ban kandidátusi, majd 1985-ben doktori címet nyert irodalomtudományból. Irodalomtörténészként kezdetben a XX. századi magyar irodalom történetével – különösen a népi írómozgalommal, az avantgárddal – és alkotóival foglalkozott (Az újabb magyar irodalom 1945-1981, Kuncz Aladár, Déry Tibor, Radnóti Miklós, Jékely Zoltán monográfiák, életműelemzések), majd érdeklődése a határon túli magyar irodalom felé fordult (A transzszilvanizmus, A nyugati magyar irodalom 1945 után). Az erdélyi irodalomról az elmúlt évtizedekben 14 könyvet írt, ezzel is úttörő szerepet töltve be a határon túli magyarság irodalmának megismertetésében. Legutóbb megjelent művei: 2002-ben a Villanófényben című cikkgyűjtemény és a Kulcsok Erdélyhez, 2003-ban az Irodalmi nemzet. 1987-től 1990 tavaszáig a Magyar Demokrata Fórumnak is aktív tagja volt. 1989-93-ban az Erdélyi Szövetség alelnökeként, 1993-95-ben a baloldali Demokratikus Charta szóvivőjeként tevékenykedett. 1995-2001-ben a Magyar Írószövetség elnökeként meghatározó szerepe volt a megosztott szervezet "egybetartásában". Jelenleg többek között az Anyanyelvi Konferencia és az Illyés Közalapítvány elnöke, tagja a Magyar-Román Történész Vegyes Bizottságnak, szóvivője az Ötvenhatos Emlékbizottságnak. /Pomogáts Béla hetvenéves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./
2006. január 24.
Az igazi Orbán. A Viktor2 címmel adta ki Kende Péter újabb botránykönyvét. Emlékezetes, hogy négy esztendővel ezelőtt Kende Péter rosszindulattól csöpögő, hazugságokkal, pontatlanságokkal tarkított, a plágiumtól sem visszariadó pamfletje szerves része volt az MSZP lejárató kampányának. A negatív kampány vádját következetesen elutasító MSZP ugyan nem vállalta sem akkor, sem most hivatalosan, expressis verbis a könyvet, de Kende Péter dedikált az MSZP kongresszusán, a könyvbemutatókon magas rangú MSZP-s tisztségviselők feszítettek, a sajtóbemutatót annak idején maga Kovács László szentesítette jelenlétével, írta Borbély Zsolt Attila. A kötetnek fő mondanivalója az volt (ezt Kende az új könyvben is megfogalmazza), hogy Orbán Viktor a pillanathoz igazodó, nem távlatos, koncepciózus politikus, „képtelen tenyérnyi jövőképet elénk tárni”, „önálló irányzatot, programot nem képviselő”, „pragmatikus, helyezkedő hullámlovas”. Kende ritkán engedi magát zavartatni a tényektől. 1993 derekán a Fidesz népszerűsége 40-50% körül mozgott. A pártnak semmi mást nem kellett volna tennie, mint továbbra is keményen bírálni az Antall-kormányt, eljárni a Demokratikus Charta akcióira és segíteni az SZDSZ-nek abban, hogy hitelesítse az MSZP-t. 1994-ben a Fidesz lett volna a legerősebb parlamenti párt. Ha Orbán Viktort tényleg csak a hatalom érdekelte volna, akkor biztosan ezt az utat választja. Csakhogy Orbán – kockáztatva pártja népszerűségét – megpróbálta megakadályozni az MSZP kisegítését a politikai gettóból. Mint tudjuk, sikertelenül: a párt nemzeti irányba fordulása és az „ellenzéki egység megtorpedózása” kiváltotta a ballib sajtó össztüzét, ennek következtében a Fidesz 7%-ot kapott az 1994-es választásokon. Kende könyvéből megtudható Tóth Ilona 56-os mártírról, hogy valójában kíméletlen gyilkos volt. /Borbély Zsolt Attila: Az igazi MSZP. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./
2008. szeptember 23.
Szeptember 20-án négy tüntetést is engedélyezett a rendőrség Budapesten. A keresztény szellemű motorosok demonstrációjával kezdődött a nap, ők testületileg a Balatonra vonultak, akciójuk célja a kormány politikája elleni tiltakozás volt, követelték a kisebbségi Gyurcsány kormány lemondatását. Délután került sor a Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett Magyar Demokratikus Charta-tüntetésre. Több mint harmincezer résztvevőt vártak, ehhez képest néhány ezren gyűltek egybe. Felszólalt a kormányfő is, beismerte, többször tévedett, sokat hibázott, de bűnt nem követett el, s a nemzeti egység mellett voksolt, elítélve mindenfajta megkülönböztetést, kirekesztést, a rasszizmus, cigány-ellenesség, antiszemitizmus minden formáját. A Duna-parton tartott roma rendezvényre ezreket vártak, végül is mintegy ötszázan voltak jelen. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője egy lavórban úgymond tisztára mosott egy árpádsávos lobogót, majd csatlakoztak a Charta rendezvényéhez. Atrocitásokra ezúttal a magukat nemzeti radikálisoknak nevező tüntetők megmozdulásán került sor. Ők kövekkel, Molotov-koktélokkal kezdték dobálni a rohamrendőröket, felgyújtva egy rendőrautót. A rendőrség könnygázzal, ráadásul az eddig megszokottnál erősebb könnygázzal válaszolt. A Fidesz azzal vádolta a Szilvásy György vezette titkosszolgálatokat, hogy ők szervezték meg a provokatív akciókat. /Bogdán László: Magyar Tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./
2008. szeptember 24.
Demszky Gábort tojással megdobálták, a budapesti Történeti Múzeum ezt a tojáspecsétes öltönyt kéri. A „gúnyévek múltán visszafojtott lélegzettel fogják hallgatni” a történteket, írta nagy tisztelettel a lap munkatársa, Lokodi Imre. A Demokratikus Charta újjáélesztését Gyurcsány Ferenc találta ki, akit már zsigerből elutasít a magyarországi jobboldal. A kormányfőnek be kell látnia, alternatíva van: ha félreáll. /Lokodi Imre: A politikus öltönye. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./
